BLOG

12189537_489704447865178_3939939144188000686_n

Kategória: Levendula, Dátum: 2015 november 18

12046626_489704411198515_7449368848503684823_n – Fényképez? Mi lesz a címe? Az első? – Éva ott áll az irdatlan szélben, fáradt, de nem panaszkodna, Dodiban is tartja a lelket. Már négy órája ásunk, ültetünk, locsolunk.
– Nem, nem írhatom, hogy az első, már áruljuk a szörpöt, mit gondolnának, ahhoz loptuk a levendulát? – Tényleg nem az első, mert a kesztölci kertben, és Gödöllőn is van majdnem 300 tő, de Évának igaza van, ez az első. Szántóföldön, igazi nekifeszüléssel, ekkora területen még nem telepítettünk.

Előző délután, Kesztölc. Péter, a traktoros azt javasolja, hogy reggel fél 5-kor találkozzunk a hídnál, Kesztölcön. Ő hozza a vizet a lajtkocsiban. Már egy hete kipróbálták, felhegesztettek a lajtra egy csapot, tökéletesen működik. Azt beszéltük meg, hogy előző este megtöltjük a kerti csapból vízzel. Egy kis hallgatás után lealkudtam: – Találkozzunk 5-kor, az még jó? – Péter bólintott, 6-kor kezdi a munkát Esztergomban. Fél négyre húztam az órát, de óránként felébredtem, és megnéztem, hogy tényleg felhúztam-e az órát.

12189537_489704447865178_3939939144188000686_nÖt előtt néhány perccel Kesztölcön, vaksötétben a Káosz vegyesbolt után elém kanyarodik Péter a traktorral és a lajtkocsival. Kicammogunk a domboldalunkhoz, felviszi a lajtot a domb tetejére, aztán átül hozzám. – A stabilizáló nívópálcát ki kell cserélni, azért kotyog az első kerék, ez 20 000 Ft lesz. – Azon gondolkoztam, hogy mi a fenét csináljak 7-ig, amikor jön Éva és Dodi, hogy elkezdjük az ültetést.

 

– Látja milyen szép a hold?
– Tessék?
– Látja, milyen szép a hold? – Az esztergomi Tesco mellett a benzinkútnál szürcsölgetem a kávémat, most nézem meg először a hang tulajdonosát, aki nem a Kis Herceg volt, hanem az ábrándos benzinkutas lány. A pénztárgép mellőll figyeli a holdat, talán már egy órája, mert pontosan elmondja, hogy hogyan változott a színe, és hogyan takarták el a felhők. Összeszedelőzködöm, vissza Kesztölcre, teát csinálni a termoszba, ne fagyjunk meg a hegytetőn.

Éva és Dodi már ott cigiznek a domb alján az autó mellett. Nagy lendülettel indulunk neki, szuszogok a reggeli hegymászástól. Gyorsan kitűzünk az első három sort. Negyed óráig hárman keressük a helyünket a munkasorban, de aztán kialakult: Éva ásta a gödröket, és ültettem a levendulákat, Dodi locsolt és betakarta a gödröt.

Éváv12004681_489704737865149_8213914925817138596_nal már többször dolgoztam, palántáztunk, igazgattuk a kesztölci kertnél. Paprikát termeszt, ezer helyre dolgozik, kőkemény, határozott kézfogása van. Nem az a típus, aki feladná elsőre, másodikra, vagy valaha is. Sőt. Dodi teázás közben meséli, hogy gyerekkorában a csévi sziklák alatt találtak egy gödröt, tele német fegyverekkel, szétlőtt tankkal. Elhozták a gránátokat, géppisztolyokat, örült is a körzeti megbízott, különösen annak, hogy útközben hazafelé lövöldöztek a madarakra, és egy gránáttal felrobbantották azt a helyet ahol a kincseket találták.

Komoly versenyben vagyunk, mi fog előbb elfogyni, a felszántott terület, vagy a növények. Csalok, egy gödörbe két tövet teszek, aztán lassan kiderül, hogy a föld áll nyerésre, egy fél sor levendulának még lenne hely. Végeztünk, belocsoljuk az utolsó gödröket, összepakolunk, elindulunk. Hívom Pétert, a traktorost, jöhet a lajtért, egy óra múlva találkozunk, amíg a maradék vizet leeresztjük, elmeséli, hogy amikor szakközépben tanított, milyen módszerekkel érte el, hogy fegyelem legyen. Szerencsére nem voltam a tanítványa, de azt biztos, hogy rend volt az iskolában.

Annyira éhes vagyok, hogy nem bírom tovább, esztergomi tesco, Don Pepe, két adag rántotthús. Fénykép Petinek, látod, én is tudok ennyit enni. Szép komótos tempóban haza a vaksötét hegyen át, csendes hanyatlás az ágyba. Éjjel egykor riadtan ébredek: felhúztam az órát? Uhh, megvan, túlvagyunk rajta, alhatok még!